Ha a felszolgáló személyzetet megkérdezték volna utólag, hogy milyennek látta azt az ominózus Buenos Aires-i vacsorát, lehet, hogy csak a vállát vonogatta volna: a magas rangú vendégek gyakran feszültek, most is azok voltak. A kétnapos G20 csúcstalálkozó után került rá sor. A csupa piros virággal feldíszített asztalhoz leült egymással szemben a piros nyakkendős amerikai és a kék nyakkendőt viselő kínai delegáció.
Miközben a pincérek italt töltöttek, majd kihozták az előételt, az elnökök kísérői főnöküket fürkészték. Felkészültek a fontos témákból, de a hangnemet a vezetőnek kell megadnia. Ahogy végeztek a pincérek, egy amerikai lépett be és Donald Trumphoz sietett. Odahajolt az elnökhöz, és gyorsan odasúgta neki: „megtörtént, uram!”, majd elhagyta a termet. Trump hátrébb tolta székét, kényelembe helyezte magát, mosolyogva felemelte poharát és köszöntőt mondott az eddiginél kiegyensúlyozottabb amerikai-kínai kereskedelmi kapcsolatok sikerére. Még be sem fejezte mondókáját, amikor ismét kopogtattak. Ezúttal a kínai elnökhöz sietett egy kínai futár. Trump diadalmas mosollyal figyelte Xi arcát. Az kifürkészhetetlen maradt. Pedig a kínai elnök éppen arról kapott értesítést, hogy a találkozó kezdete előtti percekben amerikai kérésre Kanadában őrizetbe vették a Huawei vállalat pénzügyi igazgatóját. A máig tartó gazdasági-technológiai-pénzügyi háború ezzel személyessé – és mint ezt ma már nyilvánvaló – korlátlanná vált.
A találkozó után adott nyilatkozatok szerint a találkozó nagyon sikeres volt, és egymás iránt kölcsönös tiszteletének adott hangot a két nagyhatalom. Ez a nagyhatalmi affér, ami egyébként a Huawei pénzügyi igazgatóasszonyának három évébe került, mire végre kiszabadult, mindössze az első pengeváltás volt a világvezető státuszát visszaszerezni igyekvő USA és a felemelkedő Kína között.
Azóta háborúk vágtak el szárazföldi és tengeri kereskedelmi útvonalakat, szankciók kényszerítettek gazdaságokat és cégeket a radikális megújulásra, vagy taszították őket csődbe. Normákról, szentnek vélt szabályokról derült ki, hogy alkalmi fügefalevélnél nem jelentenek többet. Megtapasztalhatták államok és vállalatok, hogy az, hogy kire mi kötelező, az kifejezetten a nemzetközi hierarchiában elfoglalt helytől, vagy pillanatnyi érdekek múló összjátékától függ, és ami az egyik nap megengedett volt, az másnap már tabuvá válhat.
Négy, igen jelentős tanulsággal szolgál a magyar vállalkozások számára az azon a 2018. december 1-i vacsora óta máig végbement folyamat.
1. A drámai fordulatokkal tarkított gazdasági háborúban az USA elnöki ciklusokon át kitartott.
2. Kína rendíthetetlennek bizonyult, és minimum tartja a lépést.
3. A nagyhatalmak stratégiai versengését narratív versengés is kíséri, ami nehezíti az eligazodást.
4. Friss (2026 nyarán közzétett) felmérés szerint Kína nemzetközi megítélése az országok zömében lekörözte az USA-t. Az üzleti viszonyokban ugyanis a kiszámíthatóság, megbízhatóság nagy érték, és ebben az USA alulmaradt Kínával szemben.
A Pew Research felmérése szerint Magyarország azon kisebbségben lévő országok közé tartozik, ahol a megkérdezettek körében többségben voltak, akik inkább az USA-ban bíztak, mint Kínában. A magyar vállalkozások nemzetközi kapcsolatépítésük során ezt jól teszik, ha figyelembe veszik.